Claire Kenneth Éjszaka Kairóban: Éjszaka Kairóban · Claire Kenneth · Könyv · Moly

De pont a legrosszabb helyen ülnek, az is lehet, hogy George egész este nem fogja meglátni. Istenem, milyen rossz ötlet volt, ez a "meglepetés"! Azonnal, ahogy megérkeztek, fel kellett volna hívni telefonon. – Megkezdődik a tánc! – mondta a követ. Csakugyan, a király most engedélyt adott, hogy a tulajdonképpeni mulatság elkezdődjék. Remek tánczene harsant fel, az egyik zenekar, fehér frakkos néger zenészek játszani kezdtek. Az asztaloktól, most a tánchelyre tódultak és megkezdődött a tánc. Anna kétségbeesve látta, hogy George továbbra is háttal ül, a tánchely felé fordítva a fejét, kizárt dolog, hogy észrevehesse őt. Ha lemehetne a tánchelyre, akkor rögtön észrevenné. De hát kivel menjen? Arne nem táncol, a követ pedig… Anna megpróbálkozott: – Nem táncol? – kérdezte kedves mosollyal. – Sajnos, ez már nem nekem való mulatság – mondta a követ. A követ felesége még megjegyezte: – Kár, hogy itt nem az a szokás, ami otthon, Svédországban. Ott egyszerűen bárki idejöhetne és felkérhetné táncolni.

Claire Kenneth: Éjszaka Kairóban | könyv | bookline
CLAIRE KENNETH. Éjszaka Kairóban - PDF Free Download
Claire Kenneth Éjszaka Kairóban - PDF Free Download
Éjszaka Kairóban · Claire Kenneth · Könyv · Moly
Éjszaka Kairóban... [antikvár]
Éjszaka Kairóban - Claire Kenneth - Régikönyvek webáruház

Claire Kenneth: Éjszaka Kairóban | könyv | bookline

– Itthon is táncolhatunk – mondta Anna és másnap hozta a lemezt, a J'attendrai-t. Feltették a gramofonra, de a táncolásból nem lett semmi. A második lépés is inkább ölelkezés volt már, mint tánc, aztán George a karjaiba kapta és úgy vitte a heverőhöz… A lemez rég lejárt, a gramofontű szisszenve forgott, de ők már nem hallották, szédülten zuhantak bele az ölelésbe… Olyan rossz volt ilyenkor elválni. Anna sietve öltözött fel, hiszen Arne már bizonyára várja. Pedig milyen jó lett volna együtt maradni, elmenni valami tengerparti teraszra, együtt vacsorázni. Úgy, mint Kairóban. Azután együtt hazamenni, egymás karjaiban elaludni és felébredni…; George folyton azon törte a fejét, hogyan lehetne megoldani, hogy együtt elutazzanak valahová. Legalább egy-két hétre. 84 Anna nem akarta elrontani a kedvét és megmondani, hogy ez teljesen reménytelen. Arne mostanában nem utazik sehová, de ha elutazna, akkor sem merné megtenni. Még az sem sikerült, hogy egyetlen estét töltsenek együtt. Vacsoraidőben Arne mindig programot csinált, szeretett az üzletfeleivel társadalmilag is érintkezni és többnyire meghívta őket a Grand Hotel Cecilbe vacsorázni.

CLAIRE KENNETH. Éjszaka Kairóban - PDF Free Download

Claire Kenneth Éjszaka Kairóban - PDF Free Download

Éjszaka Kairóban · Claire Kenneth · Könyv · Moly

Éjszaka Kairóban... [antikvár]

Tovább mégsem foglalkozhatott vele, hát tovább vonult kíséretével, mint egy királynő. A kis szalonban éppen rumba járta. A jól nevelt fiatal lánykák olyan szakszerűen vonaglottak, hogy az Alhambra bármelyik görlje elbújhatott volna mellettük. Egy fiatal attasé olyan részeg volt, hogy makacsul csak azt ismételgette az egyik tábornok lányának, hogy vesse le a blúzát. A hangulat tetőfokára hágott. Mindenki remekül érezte magát. A kisegítő pincérek szakadatlanul hordták a jeges italokat, a dzsessz egyre vadabbul játszott, a kis szalonban már rég eloltották a csillárt és kis hangulatlámpák fényénél táncoltak. Mindenki megtalálta a maga párját, csak pont Barbara, a tüneményes, a ragyogó háziasszony nélkülözte lovagját. – Hol van Dowery kapitány? – érdeklődtek többen. – Tényleg, hát hol maradt George…? Mi lehet fontosabb neki nálam? – töprengett Barbara és a sértett hiúság szinte tombolt benne. Fel kellene hívni, de nem lehet, pont az úri szobában, ahol a készülék áll, van a legtöbb vendég. Hirtelen átvillant rajta a legjobb megoldás.

Éjszaka Kairóban - Claire Kenneth - Régikönyvek webáruház

Éjszaka Kairóban · Claire Kenneth · Könyv · Moly
Könyv: Éjszaka Kairóban (Claire Kenneth)
Nagy kopasz hegy md

Dowery kapitány, úgy látszik, elvesztette a józan ítélőképességét és teljesen ennek a züllött teremtésnek a befolyása alá került. Barátai és tiszttársai hiába beszélik le, hogy fejjel menjen neki a falnak, ő nem hallgat senkire, hiába akarják meggyőzni, hogy őrültség, amit tenni akar. Ez az oka annak, hogy én is – félretéve az általam nagyon szigorúan betartott társadalmi formákat –, levelet írok Önnek és arra kérem, próbálja megmenteni a fiát, nehogy mi, az alexandriai társaság kénytelenek legyünk elveszteni társaságunk legkedvesebb tagját, a Gold Stream Gárda pedig egyik legderekabb tisztjét. Soraimat azzal végzem, hogy arra kérem, Asszonyom, levelemről senkinek említést ne tegyen. Ismeretlenül is szívélyesen üdvözlöm. McCornick ezredesné. " XXVI. A bizonytalanság érzése leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít, amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetébe. Van úgy, hogy nem is gondol rá, nem is vesz tudomást róla, egyszerre aztán erőt vesz, rajta és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni a bizonytalanságnak az a lehangoló tudata, amely ellen nincs orvosság.

– Igazán megveszed? – ujjongott a gyerek és már el is felejtette a vendégeket, csak a póniló érdekelte. Jack, a komornyik most bedugta a fejét a gyerekszobába. – Asszonyom, vendégek érkeztek! Barbara hamar a tükörhöz lépett, kissé megigazította a haját, aztán átsietett a szalonba. Az elkeseredés, amit a gyerek miatt érzett, teljesen tönkretette a hangulatát. De tudott uralkodni magán. Ahogy a vendégek közé vegyült, rögtön elemében érezte magát. Társaság, hiszen ez volt mindene. Körülrajongták, bókoltak neki, ő volt a középpont. Egyébként remek háziasszony volt. Mindenkihez volt néhány kedves szava, minden férfira egy biztató, sokat ígérő pillantása, úgyhogy körülötte állandóan udvar képződött a régi és újabb hódolókból. Volt köztük agg diplomata, de akadt fiatal hadnagyocska is. A nők nyelvén is értett. Miután annyira fölényben érezte magát, hogy senkire sem volt féltékeny semmilyen tekintetben, nyugodtan kedveskedhetett mindegyiknek. – Olyan a ruhája, Madame, mint egy tavaszi költemény – mondta egy francia diplomata hervatag feleségének, aki még mosolyogni sem mert, nehogy öregítsék a sűrű szarkalábak a szeme körül.

– Nem, nem! Ha tudná, Arne mire képes, nem is ajánlana ilyet. Amint tudok, visszajövök Alexandriába, valamit majd csak kitalálok… Gyors tempóban robogtak az állomásra. Még jókor érkeztek, a nagy fehér vonat ott állt a pályatesten. Alacsony, fehérre festett alumíniumvagonok voltak, Európában ilyeneket nem látott Anna. Az egyik vagonon arab felírás: "Hárem". – Hárem is van a vonaton? – csodálkozott Anna. – Természetes. Az igazhitű asszonyok csakis ide szállnak be, ha utaznak valahová. Férfi nem léphet be hozzájuk. – És európai nő? Például, ha én beülnék közéjük? – Hamarosan kinéznék magát. Inkább ide szálljunk, egy teljesen üres kupé. Beszálltak a vonatba. A hordárok feladták Anna bőröndjeit, most egyedül maradtak az első osztályú szakaszban. Ez tehát a búcsú pillanata. A mozdony sípolt, indulás. Anna még odanyújtotta ajkát egy búcsúcsókra. George hosszan és forrón csókolta, közben Anna érezte, hogy a vonat lassan megmozdul, megindul. Kibontakozott az ölelésből. – Siessen, szálljon le! Fent marad!

November 9, 2022